A következő interjúban Váradi Szilveszter 3D animátor tanárunkat kérdezzük munkájáról, 3D-ről és arról, mit tanácsolna pályakezdőknek. Szuper tartalmas, informatív beszélgetés; olvassatok tovább!
Mi az ősélményed a kreatív szakmával? Honnan tudtad, hogy ez a hivatásod?
– Alsósként Son Gokukat rajzoltam, amiketrágóért, vagy pár forintért adtam az osztálytársaimnak. Mindig is szerettem a rajzfilmeket, videójátékokat; gimnáziumban azon gondolkoztam, milyen szakma az, amivel kifejezhetem magam és pénzt is kereshetek vele; picit többet, mint egy gömbrágó ára.
Fő profilod az animáció, de mellette rengeteg projekt megfordult az asztalodon; plakát- és karaktertervezés, previzart, interaktív könyvek, stb; természetesen a 3D-modellezés is egy ezek közül. Milyen típusú projekten szeretsz a legjobban dolgozni?
– Szeretek új dolgokat kipróbálni, mindenféle kreatív eszközt megtanulni. Ezért vállaltam sokféle feladatkört, ha elsőre nehéznek is tűnt. Olyan projekten szeretek dolgozni, ami megadja ezt a kettőt.
Melyik a kedvenc részed az alkotófolyamatban?
– Az animálást nagyon szeretem, ahogy a kezeim alatt életre kelnek a rajzok, 3D modellek. Az ötletelés része is szuper érdekes; például egy film elkészítésének kezdeti fázisa, bár ez állít a legnagyobb kihívás elé.
Van olyan szakmabeli személy, aki mély hatást gyakorolt a munkásságodra? Ha igen, miért?
– Nemzetközi vizeken talán David O’Reilly volt nagy hatással rám, amikor fiatalabb voltam. Kísérletező, minimalista megközelítésű 3D világa van, ami engem nagyon inspirált, és még sokakat rajtam kívül. Esetében figyelemre méltó a médium sokrétű megközelítése; 3D animációs filmrendezőként és videójáték készítőként is sikeressé vált, manapság pedig interaktív 3D élményeket készít.
Mi az a munka, projekt amire a legbüszkébb vagy?
– A Mimi and the Mountain Dragon projekt izgalmas volt számomra, amit a BBC-nek gyártottunk. Sok érdekes szakmai dolgot tanultam, és egy nagyon jó fej animációs csapatot ismerhettem meg közben.
Számos projekted mellett a mesterszakos diplomamunkádon is folyamatosan dolgozol. Jelenleg mit lehet elmondani róla, hol tartasz, mi a témája?
– A diplomamunkám ötlete már hosszú ideje az agyam egyik zugában csücsült egy képzeletbeli polcon, de sosem feledkeztem meg róla. Épp az ősszel poroltam le, és kezdtem el a gyártásának megtervezését, előkészítését. Rövid animációs film egy kisfiúval a középpontban, akit szó szerint beszippant a világháló. Megismerhetjük belőle az internet szép és árnyas oldalát, valamint az alkotás nehézségei is tematizálásra kerülnek. A film kizárólag szabad/nyílt forráskódú szoftverek segítségével készül, amit a projekt részeként dokumentálni fogok, hogy lehessen szabadon tanulni belőle.
Mi a fundamentális különbség a 2D és a 3D képalkotás között?
– A mélység. A 2D világában többnyire a térbeli dolgokat konvertáljuk át sík alkotássá, a 3D-ben ez fordítva történik. A modelleket úgy gyurmázzuk, hogy egy bizonyos (kamera) szögből azt lássuk, amit szeretnénk. Viszont, ha virtuális valóságról, vagy 3D játékról van szó, ott minden nézőpontból csinosnak kell lennie az alkotásunknak.
A grafikus három keze: Illustrator, Photoshop, és InDesign. Ezen programok mellett miért érdemes megtanulni a Blendert is?
– Nagyobb eszköztár több lehetőséget biztosít, hogy az elgondolt képeinket megvalósítsuk.Bizonyos dolgokat könnyebb létrehozni 3D-ben, és akár ismét felhasználni más szögekből (pl. mintha többször megrajzolnánk).
Milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki teljes mértékben kitudja használni a Blenderben rejlő lehetőségeket?
– A Blender egy nagyon sokoldalú program, emiatt hatalmas erőfeszítés maradéktalanul elsajátítani az összes funkcióját, és használni azokat. Ezért azt mondom, hogy a türelem és a kíváncsiság a keresett készségek. Azonban a program alapvető szegmensének ismeretével már alkothatunk kedvünkre és elégedettségünkre.
Nem csak a Vizuri tanára vagy, hanem a Diákszempont Gimnáziumban is oktatsz 3Dismereteket. Mi okozza a legnagyobb kihívást azoknak, akik újonnan ismerkednek a 3D világával?
– Az út elején nagyon könnyű eltévedni egyedül a rengeteg opció és dimenzió között. Ezért lassan, de biztosan haladva érdemes továbblépni a következő szintekre. Mások az elnevezések, picit más a logikája a 3D képalkotásnak, de ha sikerül lefordítani 2D (vagy saját) nyelvre, máris ismerősebb szituációban találjuk magunkat.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik 3D iránt érdeklődnek és a munkájuk részévé kívánják tenni?
– A 3D egy hatalmas kreatív iparág, amit nem lehet egy emberként lefedni. Érdemes kiválasztani azt a néhány irányt, ami a legjobban érdekel bennünket (pl. animáció, VFX, modellezés stb.), ésabban elmélyedni amennyire csak lehet.
A szakmád jelenlegi fokáról visszatekintve mi az, amit fontosnak tartasz, és mondanál a pályakezdőknek?
– A játékos, kísérletező alkotás mindig érdekes, újdolgokat eredményez. A kíváncsiság az új szoftverek és funkciók felé mindig hasznosnak bizonyul; ha ez a kíváncsiság az egész világra irányul, segít megtalálni a látásmódjukat, kifejező hangjukat. Ismerjenek meg minél több alkotót – akiknek tetszik a stílusa – és próbáljanak belőlük kreatív energiát meríteni.
Mire számíthatnak tőled a Vizuri kurzus hallgatói?
– Szeretném a lehető legtöbb tudást úgy átadni, hogy az ne legyen fizikailag megterhelő a diákoknak. Az online felület ellenére arra törekszem, minél személyesebb, barátságosabb légkör alakuljon ki; a diákok bátran kérdezzenek, jelezzék, ha lemaradtak. A hallgatók – ha kellő figyelemmel követik az órákat és elvégzik a házi feladatokat – megkapják a szükséges tudást és motivációt, hogy hamarosan maguktól is készíthessenek3D modelleket.
Mit üzensz azoknak, akik ezt az interjút olvasva a jelentkezést fontolgatják?
– Ne gondolkozzanak rajta sokat, jelentkezzenek gyorsan! A 3D világa nagyon izgalmas; túl sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy egy kreatív alkotó is elkerülje.
