Az alábbi rövid interjúban Pál Csaba grafikus tanárunkat kérdezzük személyéről, szakmáról, tanításról, és a sikeres felvételi kulcsáról. Olvassatok és tudjatok meg többet!
Mikor kezdtél készülni a művészeti pályára, és merre vezetett az út a főiskoláig?
– Gimnázium után kezdtem érdeklődni a művészetek iránt. Belevetettem magam a rajzolásba, a Kirakatrendező és Dekoratőr iskolába jártam; ez nagyon jó alapokat adott, itt már koordináltan rajzoltam és sok-sok tervezőfeladatot is végeztem; innen vettek fel az Iparművészeti Főiskola grafika és tipográfia szakára.
Nem csak grafikus-tipográfus vagy, hanem festőművész is – nem is akármilyen –, magadénak tudhatod a képzőművészeknek járó legnagyobb magyar állami kitüntetést - a Munkácsy-díjat.
A grafikai és festői látásmódok egyesülnek benned. Mi a különbség, és van-e átjárás a két szemlélet között?
– Szeretek kísérletezni, keresem a grafika és a festészet határterületeit. Ezért kedvelem az illusztrációt; amely alkalmazott grafika, mégis nagy szabadságot ad az alkotó számára. Kötetlenül válogathatsz technikák között, viszont fontos, hogy az olvasott szöveg és a kép összhangba kerüljön. Jelentős különbség: míg a festő színeket lát, a grafikus inkább vonalakat használ. Természetesen ezek az eszközök össze is keverhetőek egy műalkotásban.
Az utóbbi időben a mesterséges intelligencia (AI) megkezdte hódító útját a művészeti pályákon és láthatóan a foglalkozás része fog maradni. A szakma berkein belül sokan félreverik a vészharangot, mások lelkesen üdvözlik. Mit gondolsz, hogyan érinti ez a grafikát, kell-e a grafikusoknak félteniük a munkahelyüket?
– Az AI szerintem egy új lehetőség, ami megkönnyíti és felgyorsítja a grafikus munkáját. A kreativitást nem tudja kiváltani, a gép még mindig egy eszköz; nem gondolkodik helyettünk. Nagyon sok variációt képes generálni, de neked kell a legmegfelelőbbet kiválasztani, ami nem kis feladat. Ezzel együtt a grafikai tervezés horizontja kitágult; gondoljunk csak az interaktív felületekre, ahová mind kell majd egy tervező, és ott vannak a reklámok, játékok is.
Az alkalmazott grafikában állandó tényező a megrendelő, aki gyakran laikus és abszolút szóval rendelkezik. Vele szemben a grafikusnak sokszor kevés esélye van érvényre juttatni a véleményét. Milyen eszközökhöz nyúlhat a grafikus, ha nem szeretné a pénz oltárán feláldozni a jóízlést, de a jövőbeli megrendelésektől sem akar elesni?
– A tervezésnek nagyon sok fázisa van az első vázlatoktól a végeredményig, menet közben sokat változhat az eredeti elképzelés. Fontos, hogy mi is szakemberek vagyunk, és kezeljenek minket ennek megfelelően. Természetesen lehet „puhítani” a megrendelőt gyűjtéssel; külföldi példák, trendek bemutatásával. A tervezési folyamat során változtatásokat jó kommunikációval, meggyőzéssel lehet elérni; az az ideális végeredmény, amikor a grafikus és a megrendelő is elégedett.
Az életművedben fontos szerepet tölt be a tanítás. Mit szeretsz benne? Van olyan része, amely kihívást okoz?
– Tanítani jó; átadni a tudásodat, látni ahogy fejlődnek a diákjaid. Tervezőgrafikát könnyebb oktatni, mivel több benne a tanulható szegmens. A sokszorosító grafika keményebb dió; bár itt is vannak technikai részletek, azonban nagyobb hangsúly helyeződik a tanuló látásmódjára, egyéni világára.
A Kisképző grafika tanáraként nem csak oktatsz, hanem te magad is felvételiztetsz diákokat. Mi a felvételi menete, mi határozza meg, hogy sikerrel jár-e a jelentkező?
– A Kisképző felvételije sokrétű és összetett; a diákok rajzolnak tértanulmányt és portrét, csendéletet festenek, kreatív feladatot oldanak meg, végül egy beszélgetés keretében bemutatják otthoni munkáikat. Ezen feladatok összessége adja a végeredményt. Fontosnak tartom az egyedi hangot, amit az otthon készített munkákon lehet a legjobban megfigyelni.
Mik azok a készségek, amelyekre feltétlenül szüksége van egy sikeres grafikusnak?
– Szerintem még mindig fontos a rajztudás, de a jó kommunikációs képesség, nyelvtudás, nyitottság, jártasság a mai vizuális világban mind-mind elengedhetetlen.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik grafika iránt érdeklődnek és ebben képzelik el a jövőjüket?
– Rajzoljanak sokat, és legyenek nyitottak az új technikákra.
Sok évtizedes oktatói tapasztalattal büszkélkedhetsz, évről évre rutinnal készítesz fel kisképzős diákokat művészeti egyetemek felvételiére. Meglátásod szerint mi a sikeres felvételi kulcsa?
– Jól összerakott portfolió, kreativitás, nyitott gondolkodás, trendek ismerete - ami keverhető az egyéni világgal.
Mire számíthatnak tőled a Vizuri kurzus hallgatói?
– Elsajátítjuk két számítógépes program (Photoshop, Illustrator) alapjait, mely tudás a későbbiekben fejleszthető lesz. Szeretnék egyfajta tervezési látásmódot átadni, valamint arra ösztönöznék mindenkit, hogy próbálja megtalálni saját vizuális világát.
Mit üzensz azoknak, akik ezt az interjút olvasva a jelentkezést fontolgatják?
– Jöjjön mindenki, aki egyetemre, főiskolára felvételizik, vagy csak fejleszteni szeretné magát; gyorsan megtanulni, és kreatívan használni a vizuális programokat.
